Fotózási mániámnak meg van az a jó oldala is, hogy a mások számára esetleg tabu területnek számító eseményekre is belépésre jogosít. Hozzá jön még az is, hogy a banda készülő honlapjának Pofavizit oldalára nem koncerten készült képeket akartunk a tagok beazonosítására felhasználni. S mikor lehetne Őket máskor egybe igyeríteni koncerjükön kívül, mint a próbájukon. Így csöppentem Pilátusként a Krédóba, vagyis a Relative próbatermébe.

Annak alapján, ahogy Tomi elmesélte, hogy hol smirglizik fényesebbé a hepajokon dübörgő nótákat, egész másra számítottam, mikor Fütyi társaságában a helyszínre érkeztem. Termet képzeltem el, ehelyett egy volt orvosi rendelő látszatra szűkös, ám annál egyedibbre varázsolt falai közé léptem. Állam hangosan koppant az avitt szőnyegek valamelyikén, ahogy a falakra bámultam. Van ott minden, amit el tudtok képzelni, még olyasmi is, amit nem. A csapat személyes megnyilvánulásai falra firkálva-mázolva, poszterek és magazin kivágások és a szocreál intézmény hagyatékainak társaságában. Ha belépnél oda, azt kívánnád, bárcsak egyedül lehess, úgy böngészd végig az elemeket. Akkor elkerülheted, hogy ne ess bele Boxcy dobszerkójába, Szasza stelázsijába, ne rúgd fel Fütyi feldekorált mikrofon állványát, vagy a Beuka-Boycy duó pezsgőjét, és egyben tudd hagyni Tomi gitárarzenálját is. Egyszóval, olyan bensőséges fííílingje van a kérónak, amitől rögtön megérted, honnan jő a koncerteken megélt hangulat. (Nézz körül a Pofaviziten, a letisztított ábrázatok mellett találkozhatsz a falak további részleteivel is.)

El is kezdtem félni egy kissé, hogyan fogok én itt fotózkodni úgy, hogy ne legyek útban a zenészeknek (mert feltett szándékom volt, hogy a próba érdekes pillanatait is megörökítem, hiszen egész mások a lehetőségek, mint egy koncerten), és emellett ne is zavarjam Őket a dalfaragás kényes műveletei közben. Tomi észrevehette a szívélyes fogadtatás ellenére telivé vált gatya effektust, gyorsan a kezembe nyomott egy sert hangulatoldásnak. Ennek örömére rúgtam fel az előbb említett pár italát tartalmazó flaskát. Pedig magam is úgy állok hozzá, hogy inkább a kurvák vére folyjon patakokban, mint bármi nemes italból egy csepp is. Barátokat megrövidíteni, pedig egyenesen gyalázatos cselekedet. El is húztam volna venni nekik egy másikat, ha lett volna nálam zsozsó. (Sebaj, gondoltam, legközelebb pótolom.)

Félelmem felesleges volt, csak egyszer tessékelt odébb Beuka a hangládája elől. Valamiért Ő is szereti hallani a hangját, nem csak én. Ez teljességgel érthető is, hogy a fenében kontrollálná magát másképp. Ilyenkor az igazán másodlagos, hogy egy Pink darab közben az énekétől állt a hátamon a szőr a gyönyörűségtől. Egy szó, mint száz: élvezetes estéim voltak - bizony kettő is, mert rá egy hétre, megint odapofátlankodtam a grattityket is összefényképezni (pezsgőt is vittem!!!) - és annyiban summázhatom, ha szereted a parizert, ne akard tudni, hogyan készül. Nem az a lényeg, hanem ami a szádba kerül, illetve a füledbe a koncertjükön!!! Kemény munka ez, rengeteg kulissza titokkal egyetemben, amiről nem is kell tudnia kívülállóknak, miként arról sem, hogy a színésznő hányszor kefélt félre, pedig épp hűséges feleséget alakít valami darabban.

Így én sem írok semmi ilyesmiről, csak megemlítem, hogy nagyszerű órákat töltöttem közöttük. Azt hiszem barátságunk ezen a két estén vált igazán méllyé, illetve tudatossá. Befogadtak maguk közé, és ez nagyon jó érzés, végül is - korban - elég nagy távolság kéne, hogy elválasszon bennünket. Vagy ők nagyon toleránsak velem szemben, vagy nekem nem nőtt még be a fejem lágya, olyan mindegy, a zene hozta össze a bennünk megbúvó embereket. A végeredmény a lényeg, és az hogy csípjük egymást. Hogy ők engem miért, fingom sincs, hiszen felrúgom, vagy megiszom a piájukat, Tominak a cigijét is szoktam szívni. Ott ugra-bugrálok közöttük egy hülye fényképezőgéppel és kötelező jópofavágást követelek Tőlük. Arról nem beszélve, hogy marhaságokkal is nyaggatózom a honlapjukkal kapcsolatban. Szövegekért, képekért, regisztrációkért bombázom őket, stb. (Ezért is vállalkoztam erre a púderre, hagy legyen már valami ebben az oldalban is, oszt végre legyen már a többi elkészült résszel együtt végre publikus.)
De én meg csak azért, mert jól nyomják a rock-ot (meg jópofa emberek, nem unalmasak, sőt, kellő mértékben lököttek, ahogy kell, jól csinálják, amit, és mert nagyon szeretni valók, együtt és külön-külön is.)!
Ha közöttük vagyok nemcsak lélekben, teljes valómban fiatalabb lehetek.